„Törtetőket, önjelölt zseniket, selyeminges pojácákat, felcsillagzott fingocskákat leszarni. Végezd a munkád, végezd el a napi feladatod, mert soha nem tudni, milyen rövid az idő.”

Hogy halála után ilyen sokkal mit üzen, ha egyáltalán léteznek írói üzenetek (a névrokon Nagy Lászlóé kivételével, aki valóban üzen feketén-fehéren, Tavasz-képernyőről: „Ha van emberi arcuk, akkor csókoltatom őket!”), tehát, ha B. Nagy mond valamit, nem kérdés, a következőket mondja: „Törtetőket, önjelölt zseniket, selyeminges pojácákat, felcsillagzott fingocskákat leszarni. Végezd a munkád, végezd el a napi feladatod, mert soha nem tudni, milyen rövid az idő.” És jó, ha ehhez tartjuk magunkat.  

Mit üzen a szárszói töltésről?

Nyolcvanhárom éves volna február nyolcadikán B. Nagy László. B. Nagy filmkritikus. Tele nyelvi ötlettel, tudással, és valami eszelős konstrukciós természetességgel. Egy időben miatta vásároltam az ÉS-t, éppen úgy, mint később Megyesi Gusztáv tévékritikáiért. 
   Filmkritikus és esszéista abban az időben, amikor még járunk moziba, amikor minden leírt mondat mögött az ellenállás üzenetét kutatjuk. Pedig itt erről szó nincs. Csak annyi, hogy B. Nagy László más nyelvet használ, mint a fűrészportöltésű többiek, amiből többnyire nem értettünk egyetlen mondatot sem. Balassagyarmatra akkoriban hetekkel később érkezett le az aktuális új magyar film, és úgy néztük az aktuális magyart (lengyelt, oroszt), ahogyan B. Nagy beállította a szemünket, agyunkat az ÉS-ben. Különös. Azóta se történt hasonló.
   B. Nagy filmkritikáival kezdtük az ÉS-t. Nem csak B. Naggyal kezdtük, hanem úgy tároltuk magát az újságot, hogy később bármikor könnyedén előkereshessük. A Filmkritikát Páratlan Oldal utáni ötödik lap aljára rendezte a tördelői szándék, ezért a hanyatt egymásra fektetett újságok első lapja – igény lévén – a könyvszekrény tetejéről leszedve mindig B. Nagy dolgozata. (Klikk és tova: http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/4559)

**************************

Akitől Jókai is lopott

http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/1023

Néhány éve, amikor a búbánati Kőház lakója, az ezeréves apáca meghalt, a Kőház új tulajdonosa egyszerűen kivágta az örökölt könyvhagyatékot papírzsákokban, egyéb izgalmas könyvek közt néhány pompás Hetzel kiadású magyar Verne, én pedig ügyesen ott jártam. És úgy éreztem, mint aki aranyat talált. Valóban úgy.

Crescenzo rendhagyó ügykezelése abban nyilvánul meg, hogy stílusa szerint a kiváló és izgalmas korabeli TIT-előadást (manapság: Mindentudás Egyeteme) ismeretterjesztő jelleget összeágyazza a legpompásabb mikszáthi mesélőkedv anekdotaváltozatával. Ebből születik az olvasmány. Maga az OLVASMÁNY.
   Nincs egyetlen oldalpár, amit ne volna érdemes elolvasni. Esetek, kalandok, történetek, mókák és tanulságok a filozófia hosszú történetéből. Megjelenik a viceházmester bölcsessége, a cipészmesterné világa, a szkeptikusok, a sztoikusok, Platóntól Epikuroszig mindenki. A Phütagorasz-fejezet példának okáért a következő cím alatt szerepel: Phütagorasz a szupersztár. http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/4551

Gertrude Stein és az elveszett nemzedék

http://irodalmijelen.hu/?q=node/938

 Az is érdekelt (persze), hogyan csinálta, a szalon nem borult, nem kezdődött el a klikkesedés, az egymás gyilkolászása, egymás szeretőinek lenyúlása. A titok triviálisabb, mint gondolhatnánk. Az inkább férfi, mint nőtermészetű - szemre alig látszik rajta - Gertrude azért lehetett olyan hosszan a szalon szeretett gazdája, mert nőt szeretett (40 évig egyet). Így aztán soha nem került összetűzésbe – a szerelem vége többnyire csapkodás, hisztéria, elmebaj – a szalon férfi- és nővendégeivel. Nem akarták egymást meghágni, legyűrni, nem akarták akarni egymást. Értették, megértették. Férfiak - férfihangon.

A narkós és az irodalom

http://irodalmijelen.hu/?q=node/984

1997. augusztus 2-án szívinfarktusban halt meg lawrence-i otthonában. Ahhoz képest, milyen sűrűn élt, hányféle narkót, alkoholféleséget, biszexuális figurát használt az élet ellen, elég sokáig húzta. Ennyibe, de inkább a felébe, Közép-európai író ötven környékén belehal. 

"Az anyag, eltérően az alkoholtól vagy a fűtől, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag, életforma."