Teljesen eszement világ, keleti átkokkal, hagyományokkal és csodákkal tömve.
India első ránézésre egy másik bolygó. Teljesen eszement világ, keleti átkokkal, hagyományokkal és csodákkal tömve. És vadkapitalista élet-halál harc helyszíne ugyanakkor. Legalább annyira végletesen racionális, mint amennyire spirituális. És ez benne a fantasztikus! Azt hiszem, ott kicsit könnyebb - legalábbis nekem könnyebben sikerült - meglátni az igazi Életet, ami nem ismer kategóriákat, hanem egyszerre képvisel valamennyi végletet. Mintha négyzetrács esett volna le a szemem elől. Jó érzés. És ettől Álomország lett maga az élet, mert az embernek az az érzése, hogy összességében az élet és benne az ember csodálatos. Ezekkel a gondolatokkal nehezen írom be magam a kortárs irodalomba.

A világgá ment író: Tasnádi Péter
Tasnádi Péter: Hát kezdjük ott, hogy tanár nem vagyok, csak elég jól beszélek angolul, és Indiában tanítottam. A közgazda már egy picit bonyolultabb. Valahogy a gyermekkori elképzelésektől elsodródva (zoológus-író akartam lenni, mint Gerald Durrell) huszonpárévesen azon kaptam magam, hogy van két közgazdasági diplomám, és nagyban "üzletemberkedek". Sokan azt mondták, hogy sínen az életem, de én éreztem, hogy rossz vágányon. Tehát ha valaki, akkor pusztán a kezdő író ment ki Indiába. Ő pedig közhelyesen szólva: saját magát kereste.
******************************
Na, szegényt őt is lekaptam a tíz körméről, kábé olyan mondatokkal, hogy „Szekrénygyerek nem lát, enyém ruha ott? Kell én mos sok. Én nem mos, ő mos. Rossz, rossz!” (Alfombralárká nehi dékté mera káprá váhá? Me doná csáhié bahut. Me nehi dotá, vehe dotá. Burá, burá), szó nélkül végighallgatott, majd elment a szomszéddal veszekedni.
Délután, mire hazaértem, elkészült a gyönyörűséges szekrény, frissen mosott ruháim katonás rendben, elvágólag összehajtva vártak az ágyon, a szoba ragyogott a tisztaságtól, és Ánti mosolyogva állt az ajtóban, kezében tálnyi gőzölgő sült krumplival. (Klikk és tova: http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/4554)



Hozzászólások
Eddig 3 komment érkezett (
)
1.
erlauer
2010. 02. 07. 17:55
„Szekrénygyerek nem lát, enyém ruha ott? Kell én mos sok. Én nem mos, ő mos. Rossz, rossz!” (Alfombralárká nehi dékté mera káprá váhá? Me doná csáhié bahut. Me nehi dotá, vehe dotá. Burá, burá).
De jó volna tudni (hindiül)? Van egy indiai származású barátom, az édesanyja a Pepsi-Cola alelnöke, a szülők New York mellett laknak egy 40 usque 60 szobás házban, ő maga Európában tanít valamelyik egyetemen (San Franciscoban tanult matematikai nyelvészetet a világ legjobb egyetemén), oroszul vagy magyarul szoktunk beszélgetni, mert úgy is tud, nekem meg szenvedés az angol, és cigány-hindi összehasonlításokat végzünk. Gondolom, a dékté a magyarországi (vlach) cigány dikhel 'lát' megfelelője... A me cigányul is én. Stb.
2.
onagyz
2010. 02. 07. 18:09
És? Hogy áll a cigány-hindi kutatás? Van valami olvasható nyoma?
3.
siraly
2010. 02. 08. 10:48
Kedves Onagyz!
Feludules!!!
Gratulalok!
Udv
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.