Dickens ugyanis – hőseivel, figuráival ellentétben – részletesen ismerte a nő anatómiai egységeit és alegységeit, pontosan tudta, merre hány méter. Nem véletlenül kaszálta végig a családot (sógornőjét pl.), a kedvére való színésznőket, rúgta ki feleségét tíz aprólékosan legyártott gyerek után.
  Dickens a fekete lovas fehér paripán. 
 

Dickens, fekete lovas fehér paripán

   Sokáig tartja a frontot, bő száz évig elképzelhetetlen nélküle a Viktoriánus Anglia. Remélem, nem tévedek, azóta folyamatosan hal, a harmadik évezredre pedig vége. Külön Dickens kedvéért, hátha túl sötéten látom a helyzetet, rákérdezek nagyfiaimnál egyik szombati ebéden, hogy milyen Dickenst olvastak, mert ők amúgy otthon vannak az irodalomban. Néznek, hogy semmit. Semmit nem olvastak. Copperfield Dávid nekik már az illuzionista, Twist Oliver első fele egy régi tánc, a második semmi. Akkor vajon miért volt fontos nekünk a hatvanas években?
   A Literatura folyóirat 1936-ban részleteket közöl a legolvasottabb amerikai könyvek listájáról. Dickensről azt olvassuk: "Teljesen mindegy; melyik művét választjuk. Ő olyan korlátlan lángész, hogy írásai között nincs kisebb és nagyobb, jelentősebb vagy jelentéktelenebb." Pedig ennek csak hetven éve. Illetve már hetven éve. Ami nyomort és kiszolgáltatottságot Dickens képes volt megfogalmazni, a második világháború, a holokauszt, a GULAGok, és egyáltalán a XX. század - erőfeszítés nélkül túllépte.
   De más az irodalom, más a próza, más a civil erkölcs, a mindennapi morál. (Klikk és tovább: http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/1021)

**************************

B. Nagy filmkritikáival kezdtük az ÉS-t. Nem csak B. Naggyal kezdtük, hanem úgy tároltuk magát az újságot, hogy később bármikor könnyedén előkereshessük. A Filmkritikát Páratlan Oldal utáni ötödik lap aljára rendezte a tördelői szándék, ezért a hanyatt egymásra fektetett újságok első lapja – igény lévén – a könyvszekrény tetejéről leszedve mindig B. Nagy dolgozata. (Klikk és tova: http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/4559)

Akitől Jókai is lopott

http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/1023

Néhány éve, amikor a búbánati Kőház lakója, az ezeréves apáca meghalt, a Kőház új tulajdonosa egyszerűen kivágta az örökölt könyvhagyatékot papírzsákokban, egyéb izgalmas könyvek közt néhány pompás Hetzel kiadású magyar Verne, én pedig ügyesen ott jártam. És úgy éreztem, mint aki aranyat talált. Valóban úgy.

Crescenzo rendhagyó ügykezelése abban nyilvánul meg, hogy stílusa szerint a kiváló és izgalmas korabeli TIT-előadást (manapság: Mindentudás Egyeteme) ismeretterjesztő jelleget összeágyazza a legpompásabb mikszáthi mesélőkedv anekdotaváltozatával. Ebből születik az olvasmány. Maga az OLVASMÁNY.
   Nincs egyetlen oldalpár, amit ne volna érdemes elolvasni. Esetek, kalandok, történetek, mókák és tanulságok a filozófia hosszú történetéből. Megjelenik a viceházmester bölcsessége, a cipészmesterné világa, a szkeptikusok, a sztoikusok, Platóntól Epikuroszig mindenki. A Phütagorasz-fejezet példának okáért a következő cím alatt szerepel: Phütagorasz a szupersztár. http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/4551

Gertrude Stein és az elveszett nemzedék

http://irodalmijelen.hu/?q=node/938

 Az is érdekelt (persze), hogyan csinálta, a szalon nem borult, nem kezdődött el a klikkesedés, az egymás gyilkolászása, egymás szeretőinek lenyúlása. A titok triviálisabb, mint gondolhatnánk. Az inkább férfi, mint nőtermészetű - szemre alig látszik rajta - Gertrude azért lehetett olyan hosszan a szalon szeretett gazdája, mert nőt szeretett (40 évig egyet). Így aztán soha nem került összetűzésbe – a szerelem vége többnyire csapkodás, hisztéria, elmebaj – a szalon férfi- és nővendégeivel. Nem akarták egymást meghágni, legyűrni, nem akarták akarni egymást. Értették, megértették. Férfiak - férfihangon.

A narkós és az irodalom

http://irodalmijelen.hu/?q=node/984

1997. augusztus 2-án szívinfarktusban halt meg lawrence-i otthonában. Ahhoz képest, milyen sűrűn élt, hányféle narkót, alkoholféleséget, biszexuális figurát használt az élet ellen, elég sokáig húzta. Ennyibe, de inkább a felébe, Közép-európai író ötven környékén belehal. 

"Az anyag, eltérően az alkoholtól vagy a fűtől, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag, életforma."