És ennek semmi köze sem a népi, sem az urbánus irodalomhoz.
Csoóri Sándor 80 éves
Február 3-án nyolcvan éves Csoóri Sándor. A mesebeli szám nem tesz magabiztosabbá Csoórival kapcsolatban, annak ellenére, hogy... Ebből következően Pécsi Györgyi irodalomtörténész és főszerkesztőasszony kritikarészletével (Kortárs 2001/6) hajtunk fejet, ha fejet hajtunk.
"A recenzens óvakodik Csoóri Sándor összegyűjtött verseiről írni; szeretné elkerülni a csapdákat, amelyek ezt az életművet aránytalanul nagy számban körülveszik. Nem maga az életmű problematikus – noha mint minden életműnek, ennek is vannak ilyen epizódjai –, hanem az a kontextus, amely bármilyen irányú megközelítéskor szinte feltételes reflexként „működésbe lép”.
A közeg, ahol egyfajta dialógus létrejöhetne, itt és most általában, az ő esetében pedig különösen, a szokásosnál is indulatosabb és ingerlékenyebb (sérültebb és sérülékenyebb), s a mégoly ártalmatlan tűnődést is azonnal per(véd-/vád-)beszéddé minősíti át. Úgy tetszik, a rendszerváltozás óta, datálhatóan a Nappali hold megjelenése után, ördögi hínár tekerőzött a magyar szellemi élet köré (is).
A recenzens rezignáltan állapítja meg, hogy amaz ominózus vita mindannyiunkat megalázott, célt pedig ha ért, nem a javunkat szolgálta. Csoórinak mindenesetre az akkori megtorpanásából nem sikerült törésmentesen arra a szellemi magaslatra visszatérnie, amit például gyönyörű esszéi, a Tenger és diólevél, az Egy nomád értelmiségi vagy kötetei, A tizedik este, A látogató emlékei is jeleznek. De nemcsak Csoóri bizonytalanodott el (tiszteletet parancsoló névsor állítható mellé), hanem talán a kilencvenes évek elerőtlenedése is részben az irodalom és általában a szellemi élet durva elpolitizáltságára vezethető vissza, amelynek nem egyetlen, de mindenképpen emblematikus jelensége volt e vita. (Klikk és tova: http://irodalmijelen.hu/?q=node/942)
*********************
Az irodalom halottai
http://irodalmijelen.hu/?q=node/4527
Komjáthy nyelve, verselése himnikus, áradó, dagadó folyó, egyforma, mint Miltoné. Hosszasabban foglalkoztam Komjáthy költészetével, hogy némileg ellensúlyozzam a hamis képet, melyet Sikabonyi ad róla. Magával Sikabonyi könyvével nem lett volna érdemes ily hosszasan foglalkozni. Mégis érdekes jelenség e könyv, érdekes jele a feltámadásnak, mellyel közelmúlt irodalmunk halottjai egymásután felkelnek a feledékenységből.
Merényi Krisztián: Enyém a csaj
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/4528
Nyolc lány és tíz srác. Csak három csaj használható, esetünkben mindössze fél, hisz mindketten a szöszire hajtunk. A többi srác lehetne kicsit nyeszlettebb; sportosak és jóképűek. Ráadásul a táborvezetőnek úgy tíz év fórja is van. Bárcsak Titusz volna az egyedüli rivális. A helyi vörösbortól mindenki bódultan mosolyog.
Ki a provincializmusból!
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/919
„Kosztolányi és Csáth sem szerette Szabadkát, habár ők még csak az út kezdetét látták. Te a végén toporogtál. (…) Csak arról van szó, hogy az önámításra nem maradt több erőd. A csodatétel elmaradt. Beszélsz egy nyelvet, amely ezen a tájon lassan haldoklik, tengődsz egy kultúrában, amely belátható időn belül nyomtalanul eltűnik. [...] A magát győztesnek érző militáns szerb, a magát győztesnek érző militáns magyar aligha fogja fel, miért találja fájdalmas haladéknak e kettős győzelmet Végel László vajdasági magyar író." – írtam az Exterritóriumról néhány éve.
31 év egy forradalmár költőnek
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/888
1773. november 17-én születik Debrecenben. Nevét Csokonyavisonta nevéből származtatta. Komáromban ismerkedik meg 1797-ben Vajda Juliannával, ő ihlette a Lilla-dalokat. A beteljesületlen szerelem jó költőnél remekül működik. (Rossz költőnél is, jegyzem meg minden hátsógondolat nélkül, rögzítve pusztán a tényt.)
31 évet élt. Kevésnek tűnik, de az örökléthez - láthatóan - éppen elég volt.
Norman Mailer és a téli Nógrád
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/915
medve1942
Hozzászólások
Eddig 13 komment érkezett (
)
1.
erlauer
2010. 02. 03. 8:34
Mit akarsz tőlem? Fúj a szél,
kezem közül úgyis kifújna.
Öleltem én már tengert is,
csak elfeledtem.
Nem is emlékszem másra, csak homokra,
meg a kénsárga gazok gubancára.
A parton mindenütt voltak ott emberek.
Már nincsenek.
A tenger elmerült.
(A fenti Csoóri-verset kézzel lemásolva kaptam huszonéves koromban, sőt a huszonévek elején egy szőke, szemüveges Éva nevű lánytól. A papír már nincs meg, de a szöveget - remélem - jól megjegyeztem.)
2.
vakegér
2010. 02. 03. 9:44
Csak az egyensúly kedvéért :) Tán túl sok a jóból.
Csoóri Sándor
Egy dalos ajkú kismadár köszöntőverse
(Rákosi Mátyás elvtársnak 60. születésnapjára)
Aranyos madaram,
sárgatollú madár,
merre szálltál eddig? -
régen láttalak már.
Régen jártál erre,
régen énekeltél -
sugaras nyarunkról
még nem is meséltél.
Tavasz óta fekszem
álnok betegségben
és te még csak meg se
látogattál engem.
Gyönyörű madárkám,
gyere szállj a fámra,
levélejtő fámról
szobám ablakába.
Biztató éneket
dalolj onnan nékem:
feledjem a bajom
feledjem egészen!
Szállj ide és maradj,
maradj itt sokáig,
ezüstös reggeltől
alkony beálltáig.
És hogyha útrakelsz
csillaggyúlás előtt
Budapestre repülj,
ne is tarts pihenőt!
Rákosi elvtársnak
szállj az ablakába,
s illendően, szépen
kocogtass be nála.
Mondd meg neki, mondd meg,
- de ne panaszlóan -
hogy betegen fekszem,
azért nem hall rólam.
Mondd meg neki, mondd meg,
így, ahogy üzenem:
hogyha felépülök,
tüstént fölkeresem
és a színe előtt
teszek hitet rája:
én leszek a leghűbb
ifjú katonája.
3.
lényeglátó
2010. 02. 03. 9:45
Csóró Csoórinak fontosabb Teleki Pál emléke, mint bűnének kimondása! Ezzel együtt, Ő volt, (lehetett ) a világszövetség elnöke!
4.
Vakegér
2010. 02. 03. 9:52
A teljesség kedvéért:
Csoóri Sándor:
Csoóri Sándor: A kárörvendőkhöz
Mi éjt nappallá téve dolgoztunk,
hogy boldog sorsra jusson ez az ország.
Ti idegenbe kacsintgattatok
Elhagyva rútul hazánk lobogóját.
Míg terveinknek súlyos gerendáit,
fogunk szorítva, emeltük tovább,
ti kárörvendező gúnnyal jósoltátok
küzdelmeink korai alkonyát.
És most, amikor útközben megálltunk,
hogy könnyítsünk a vállhajtó tehert,
azt hittétek, már végelgyengülésből
csináljuk ezt, s hogy szavatok betelt.
Azt hittétek, láp-ingoványra tévedt
ügyünk szekere, s mélyre elmerül.
Csalódtatok, ti balga kárörvendők,
csalódtatok kérlelhetetlenül.
Siettünk kicsit, őszintén bevalljuk.
A forró szív előredobogott:
Jövönket érző, hű hevületében
A testre túlzott ütemet bízott.
A történelem győző szakaszában
Örökre összeforrt a nép a párt.
A nép, e dolgos óriási test
Hallgatja harcos nagy szíve szavát...
Hallgatja és érti!...s ti kárörvendő jósok
Jövendölhettek, fecseghettek újra
Megyünk előre s ti az árokszélre
kerültök majd jóslat-piszokba fúlva.
Budapest, 1953. július 14.
5.
komszomol
2010. 02. 03. 10:13
A Rákosinak írott versen gurguláztam a röhögéstől, de ezt az utóbbi vállalható (bár kérségtelenül kissé eltúlzott) lelkesedés. No de Petőfi is irt nem kevésbé naivan a "szent világszabadságról".
Annyi alapja meg ennek a versnek is van.
Más kérdés, hogy a ganaj rendszerváltók miatt mégis mi kerültünk a kapitalizmus jóslatpiszok mocskába.
6.
Didgeridoo
2010. 02. 03. 11:01
vakegér
Érdekes, érdekes, de mindenki elindul valahonnan, aztán megérkezik valahová. Hogy honnan és hová, arról vitáznak most, de az írások olvashatók.
7.
medve1942
2010. 02. 03. 12:55
Tisztes méretű férficsapat tagja lehetnék, akiknek Csóori valaha - közvetve - a "farkukra lépett", de az ember túl kell tegye magát az egyéni veszteségeken, ha fontos számára a magyar kultúra nyeresége. Petőfit se az az Aranynak írott levele minősíti, hogy a Battyány-kormány tagjait fel kellene akasztani. Csóorit se átmeneti "nappali holdklórja", hanem versei alapján kell megítélni. Egyébként Vakegér figyelmébe: ha valóban ismeri a Magyar költők Rákosi Mátyásról című kötetet, láthatja, hogy az adott helyen, az adott környezetben ez bizony v e r s volt. Teljesen függetlenül attól, hogy az ember mennyire lelkesedett a versek témaadójáért.
8.
Valéria
2010. 02. 03. 14:41
7-re
ez igaz kedves Medve...hozzátenném viszont, hogy igazi költő - esetenként müvész stb - tud megfelelő méretü kárt okozni,- de minimum zavart - ha a téma, amihez odateszi magát alapban káros- vagy nagyon is problémás...Egyszerüen azért mert nagyon hat..
Éppen azért mert VERS...vagy festmény...vagy pl film...Most hirtelen Léni Riefentstahl jutott eszembe (tudom meredek a hasonlat) .
Viszont ki emlékezik a gyöngén muzsikálóra, ha mégoly nagy is volt benne a lojalitás itt a Hajdú Zoltán-féle Tóth Anikó három galambja ugrott be, mert mostanában evvel foglalkoztam?
9.
Salfonz
2010. 02. 03. 14:51
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!
(gyermekeknek, gondolom én)
10.
ossian
2010. 02. 03. 15:05
Nem tartanám valami nagy versnek a kismadaras klapanciát, a vers kritériumait nem igen üti meg. Talán nagyon is "musz" dolog volt, ennyi telt a lelkesedésből...
Mert itt egy vérbeli költőről van ám szó, ezt eltagadni nem lehet. És a vers csak egy dolog. Csóri prózája is említésre méltó, esszéi nagyszerűek a maguk idején, de én bizony nem felejteném el a forgatókönyveket sem amit Kósáékkal alkotott.
Mindent egybevetve - és kivonva, ami kivonandó - megérdemli, hogy most azt mondjuk: Isten éltesse!
11.
Valéria
2010. 02. 03. 15:37
Miért nem tudok a klikk után bemenni?
Szokásomhoz hiven akartam klikk és tova ......aztán ez fogadott :Hozzáférés megtagadva...:(
12.
medve1942
2010. 02. 04. 8:22
Kedves Valéria, Leni Riefenstahl esztétikai hozzáállását kiváló forgatókönyvíró-szeretőjétől, a kommunista zsidó moszkovita Balázs Bélától vette át, majd miután elkészítette a nürnbergi kongresszusról és a berlini olimpiáról forgatott és ma is a filmesoktatás fontos darabjainak számító munkáit, elbúcsúzott Hitleréktől, elment fotósnak Afrikába, és bejelentette, hogy a germán szépségideál igazán fekete bőrbe kötve lelhető fel. Nagy vagány volt, majdnem százévesen tanult meg magánrepülőgépet vezetni. Lelkileg talán valóban közel állt a magányos zsenik közé tartozó Csóori ehhez a nőhöz. De egyikük sem fér bele valamilyen náciszerű kategóriába. Még Leni se, nemhogy Csoóri.
13.
medve1942
2010. 02. 04. 8:26
Ossiannak: És persze, a Tudósítás a toronyból című esszériport (1963), Illyés igézetében, amely a maga korában reveláció volt...
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.