Mint sok más chatelő, ő is a legártatlanabb szándékkal kapcsolódott rá az online szexoldalakra. A munkában megfáradt, magányos 37 éves férfi hamar elmerült a személyes hirdetések tengerében.
   Már régóta csevegett disznó dolgokról mindenféle nővel a neten, amitől általában annyira felizgult, hogy a számítógép monitorja előtt ülve kiverte éjjelente négyszer-ötször. Nemsokára már csak egy nővel lépett kapcsolatba, akire a cybertérben talált.
   Idén márciusra a 40 éves James, aki vezetékneve elhallgatását kérte, annyira ráállt a cyberszexre, hogy szakított a barátnőjével, mert élőben nem élvezte a dolgot, csak a hálózaton. „Nem árultam el neki, hogy miért kell elválnunk, szégyelltem a dolgot” - mondja James, aki a telefonban annyit árul el magáról, hogy magas, sötét hajú és megnyerő. „Mégis inkább a neten találkoztam nőkkel, nem pedig vele akartam lenni. Ez sokkal élvezetesebb. Ha vele csináltam, túl lassú volt a ritmus.”
   James viselkedése szélsőséges példája annak, ahogyan az internet „a szexualitás bizarr terepévé válik”, mondta a San Antonio-i Alvin Cooper, pszichológus. Cooper és kollégái szerint egyre több amerikai válik a chat roomok, a szexhirdetések és a netpornográfia rabjává, mert kényelmes, elérhető és általában anonim.
   Sokak számára a cyberszex azonban ártalmas lehet az egészségre is, pszichológiailag és másként is. Gondoljunk csak bele Ronald Thiemann, a Harvard Divinity School korábbi igazgatójának esetébe. Amikor munkatársai tavaly észrevették, hogy Thiemann hatalmas pornógyűjteményt halmozott fel az internetről a munkahelyi gépén, azonnal lemondatták.
   Bár az online szexfüggőknek általában nem kell ilyen drasztikus következményekre számítaniuk (ráadásul nagy részük nem iskolaigazgató), a kutatók szerint a túlzott étvágy gondokat okozhat az otthoni gépen is.
   Egy 9000-es mintával készült felmérés szerint egyenes összefüggés van a cyberszexszel eltöltött gépidő és a felhasználóknál jelentkező pszichés gondok között.
   A heti 11 vagy ennél több órát ezzel töltőknek megszűnik a szabályos nemi életük. „Úgy tűnik, hogy a cyberszex sokak számára kielégítőbb, mint a valódi, mint ahogyan a Playboy és a Baywatch is sokakat kielégít” - jelentette ki Cooper.
   Függetlenül attól, hogy ki milyen mélyre merül el a mocskos chatek, a letölthető pornóvideók vagy a képzetes szeretkezés világában, a szakértők szerint egy biztos: a jelenség napról napra erősödik.
   Legalább 29 millióan kapcsolódtak fel tavaly szexuális témájú weboldalra, derült ki a felmérésből. Ráadásul 2500 szexuális orientációjú üzenőtábla van a hálón, ahol disznó üzeneteket lehet hagyni, chat roomok százai várják az efelé nyomulókat. Társadalomtudósok állítják, hogy a cyberszex népszerűsége egyetlen okra vezethető vissza: meglepően sok amerikainak van gondja a normális szexuális kapcsolat kialakításával.
   „Kétféle cyberszexfüggő létezik: akinek nincs kapcsolata, és akinek van, de nem működik jól” - mondta dr. David Schnarch, az evergreeni Marriage and Family Health Center igazgatója, a „Passionate Marriage: Keeping Love and Intimacy Alive” című könyv szerzője.
   Dr. Schnarch emlékeztetett: egy a Journal of the American Medical Association februári számában megjelent felmérés szerint az amerikai nők 43 és férfiak 31 százalékának vannak szexuális problémái. „Ezekre a gondokra gyakran a cyberszex a megoldás.”
   „A neten úgy érzik az emberek, hogy tartoznak valahová, hogy hiányoznak valakinek” - mondta Maressa Hecht Orzack, a belmonti McLean Hospital számítógépaddikciós központjának vezetője. Orzack rengeteg olyan betegnek ad tanácsot, aki az online szex miatt hanyagolja az iskolát, a munkahelyét, tönkretette a házasságát vagy veszítette el kapcsolatát a gyerekeivel.
   „Most éppen egy olyan nővel foglalkozom, aki teljesen elhanyagolja a gyermekét” tudtuk meg a tanácsadótól. „Érzi, hogy le kell kapcsolódnia és vacsorát kell adnia a fiának, de nem akar semmit kihagyni. A nő elvált, és a gyámhatóság szerint könnyen elvehetik tőle a gyermekét.” 

    Még egy adalék:
   „Az aberrált nem hülye. Nincs húskinövése. Nem hord lila körszakállt. Meccsre indulva otthon hagyja Mancit, a szeretett kecskelányt. Nem dönget üvöltözve utcákon és a tereken, hogy: Aberrált vagyok, emberek, üssetek agyon, legyetek szívesek!
   Nem hord fegyvert magánál, nem rendőr, nem katona, nem ukrán strici, orosz ügynök. Az aberráltat szemre felismerni képtelenség.
   Tapasztalt szakember is csak ágyban, párnák között riad rá, mire bukkant, mit talált. Aberrált nemre, fajra, fajtára, késztetésre, specialitásra nézve számtalan. Normálisnak mondható szokásokkal utána se lehet gondolni, ez mennyi mindent mit jelent a hagyományosan elfogadott népszokásokon túl. Ismeretesek ugyan ártatlannak nevezhető aberrációs rendellenességek, családi, történelmi, kulturális beidegződéseknek köszönhetően, de az aberrált soha nem ártatlan a többség szemében. Nem lehet az.
   Rétsági történet, talán rég elnyelte a feledés és megbocsátás mélységes kútja: döglenek a tyúkok. Ez az, döglenek nyomorultul, hiába minden óvintézkedés, már kikötve a kutya a tyúkudvarra, már elhelyezve csapda görénynek, menyétkének, de semmi eredmény. Ráadásul titokzatos módon pusztulnak: nyakuk nincs megmarva, vérük nincs kiszívva, széttépve sincsenek, ahogyan a gondos családanya, a menyét tenné.
   Hetek múltán megcsípnek egy alulfejlett kamaszt, ő tojózza a szerencsétleneket. Jércét, kopasznyakút, szomorú, inas öreget, fazékba készülőt. Mindegy neki. Oda van a tyúkokért. Lebeszélhetetlen. A sima, akadálytalan tyúkvalag az álma. Egy tyúkvalag nem pofozkodik, nem ellenkezik, nem szól vissza, nem akar moziba menni, nem mászkál idegen fiúkkal a Laktanya-erdőben, nem árulja el bátyjának, a kakasnak, milyen terveket sző a fiú a bugyogójával kapcsolatban, a báty nem rúgja szét a tökeit hirtelen haragjában, plusz tyúklépésnyi előnynek számolható az is, hogy egy engedékeny és szófukar tyúk nem dicsekszik barátnőinek két végtelen énekóra közti szünetben. A tyúknak nincs énekórája.
   A tyúk kodál, kárál – boldog. Szárnyát rázza, ha élvez.

   (Részlet a Játékok A-val c. regényből.)
   *
   Oszt a tyúk megdöglik. A birka meggyógyul. Az állatvédők védenek. James összeroppan a tejszenvedély keltette bűntudattól. A sebészorvos továbbra is parádézik a neten, továbbra is csámpásan forrnak össze a kezébe kerülő törött csontok. Az lélekgyógyászok továbbra is kitalálnak mindenféle bajt, nehogy felkopjon az álluk. Mi meg élünk tovább, betartva a hippokratészi figyelmeztetést: minden árt, ami sok. Vagy nem.